Így néz ki a valóságban a montessori gyereknevelés – Elsőgyermekes anyuka szárnypróbálgatásai

Hogyan készüljünk fel a gyereknevelésre? Egyáltalán fel lehet rá készülni? Egy újdonsült anyuka beszámolóját olvashatjátok, hogy ő miként talált rá a Montessori-módszerre és hogyan próbálja ezt elsajátítani a mindennapokban. 
– Kácsor Kata írása

Gyermekeink a legdrágább kincseink. Igyekszünk nekik mindenből a legjobbat megadni, legyen szó játékokról, az együtt töltött idő minőségéről, vagy a nevelési elvekről. Szárnyait próbálgató első gyerekes anyaként ráadásul ehhez az igyekezethez társul még rengeteg előzetesen, önmagunkkal szemben megfogalmazott elvárás is, nem beszélve arról, mások mindig próbálják megmondani, mit és hogyan is kellene csinálnunk. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül azzal a bizonytalanságérzéssel, amit az első gyerekem születése előtt éreztem. Számtalan alkalommal riadtam arra a szülés előtt, hogy eszembe jutott valami, amit még nem tudtam a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Milyen játékokkal játszik egy csecsemő? Hogyan érdemes berendezni a gyerekszobát? Egyáltalán, miként nevelhetek majd boldog, önálló gyereket? Az ezekből a kérdésekből fakadó feszültségemet éjszakákba nyúló Google-keresésekkel próbáltam meg feloldani, több kevesebb sikerrel. Így ismertem meg az olasz orvosnő, Maria Montessori nevét, és napjaink egyik legtöbbet emlegetett gyereknevelési módszerét, a Montessori módszert. 

taisiia-shestopal-ehQgKY4KX0g-unsplash
paige-cody-nLdDrH53BkA-unsplash

Ennek a gyereknevelési módszernek az az egyik alapgondolata, hogy a gyermek nem tabula rasa (lat. „tiszta lappal történő indulás”), nem egy üres lap vagy egy váza, és éppen ezért nem is a felnőttek dolga “megtölteni” tartalommal, hiszen minden gyerekben már eleve ott vannak a lehetőségek. Ránk, felnőttekre az a feladat hárul, hogy ennek a kibontakoztatásához megfelelő környezetet teremtsünk, és támogató, szeretetteljes közegben tudjon minél többet megtapasztalni a világból a gyermekünk.

Nagyon megtetszett ez a gondolat, és az is, ahogyan a módszert bemutató cikkekben és könyvekben egy-egy montessoris szobát bemutattak. Hiszen, egy szoba berendezése adja a kulcsot a sikeres kezdéshez, vagyis a montessori módszer könnyebben válik kivitelezhetővé egy jól megkonstruált környezetben. De tegyük szívünkre a kezünket: kinek ne tetszene a varázslatosan átlátható, letisztult gyerekszoba képe, ahol a gyerek mindent elér, mindenhez hozzáfér és éppen ezért mindent el is tud pakolni maga után. Minden rendszerető ember álma válna valóra.

Pont emiatt elkezdtem utánajárni, hogy miként is néz ki ez a nevelési forma a mindennapokban, és hogyan tudnám a mi életünkben – az egyébként rendkívül sokrétű Montessori elveket – alkalmazni. Le kell szögeznem már most, az elején, hogy hamar beláttam, nem tudom és talán nem is szeretném az összes Montessori elvet és módszert adaptálni a mi életünkre. Tekintsétek tehát a továbbiakat úgy, mint szimpla ajánlót vagy kedvcsinálót egy gyakorló anyuka tollából, aki nem csak a Montessori-módszerek, de az anyaság terén is kezdő még, mindkettőt csak gyakorolja. De, ha bárkiben további kérdések merülnek fel, vagy esetleg felkeltettem az érdeklődésedet, akkor jó szívvel ajánlom a témában megjelent legfrissebb könyveket:

  • Simone Davis – Junnifa Uzodike: Montessori baba – Útmutató a megértő és elfogadó babagondozáshoz, Open Books, 2022

  • Simone Davis: Montessori tipegő – Kulcs a világ önálló felfedezéséhez, Open Books, 2021

Mikor elhatároztam, hogy a kislányom környezetét Montessori elvek mentén szeretném berendezni, elsőként természetesen – fogyasztói társadalmunk lévén – a rengeteg játékba futottam bele, amik funkcionalitásuk mellett szemet gyönyörködtetően letisztultak, ráadásul természetes anyagokból készülnek, legtöbbször fából. Mielőtt, viszont abba a csapdába esnénk, hogy ezekből zsákszám bevásárolunk még meg sem született kisbabánknak (megint magamból indultam ki), fontos tisztázni, hogy napjainkban főként Montessori inspirálta játékokkal fogunk találkozni, de Maria Montessori a nevelési elvei kidolgozásakor nem játékokban gondolkodott, hanem eszközökben, amik az előbbiekkel szemben nem nyílt végűek, tehát egyetlen, jól ellenőrizhető megoldásuk van, amit a gyerek maga is tud ellenőrizni, így pedig fejleszti őt és segíti a tanulásban.

Közös viszont az eszközökben és a játékokban az, hogy az önálló és szabad gondolkodást is fejlesztik, kreativitásra ösztönzik a gyereket, de ugyanakkor támogatják a logikus gondolkodást, illetve a figyelem fejlesztését is. Példának okáért nézzünk meg egy Montessori-szivárványt! A helyes sorrend teljesen evidens: a gyerek ellenőrizni tudja magát: ha helyes sorrendben teszi a különböző méretű íveket, azok illeszkednek egymásra. De mi van akkor, ha ezekből ő mackót épít inkább, vagy barlangot, esetleg valami egészen mást, ami felnőtt aggyal eszünkbe sem jutna? Semmi, csupán segíti a kreativitása kibontakozását.

Ha már szivárvány: az egyik számomra legizgalmasabb eszköz a szivárvány hinta, ami nevével ellentétben valójában öt játék egyben: hinta, csúszda, mászóka, híd, vagy bármi, amit a gyerek belelát. Már alig várom, hogy a kislányom lépegetni kezdjen és megismertethessem ezzel, és a hasonló elvre épülő varázspallóval is.

Könyvmolyként külön örömmel töltött el, amikor felfedeztem a Montessori könyvespolcok világát. Ezekre borítóval kifelé helyezzük el a könyveket, így a csemete már egészen korán saját maga választhatja ki, mit szeretne éppen lapozgatni, vagy esti meseként meghallgatni. Az egészen drága könyvszekrények mellett különböző IKEA-hackek is léteznek erre, illetve egy-egy darabot akár az ügyeskezű szülők is meg tudnak valósítani. Ezekre a polcokra nem fér végtelen mennyiségű könyv, mivel a cél az, hogy a gyerekszobában mindennek helye és funkciója legyen. Eleinte elég csak néhány könyvet kihelyezni a polcokra, aztán később vagy periodikusan, egy- vagy többhavonta cserélgethetjük őket, hogy mindig találjon magának valami izgalmasat. Mivel fontosnak tartom, hogy minél korábban elkezdődjön az olvasás szeretete egy gyerek életében – különösen, ha a saját gyerekemről van szó -, így a 3 hónapos kislányomnak már vannak saját könyvei.

Léteznek ugyanis Montessori elvein alapuló babakönyvek, mint mondjuk a különböző babageometria kiadványok. Ezekben fekete-fehér formák szerepelnek, esetleg egy-egy piros részlettel tarkítva (a babák 2-4 hónapos korukig nem látják a színeket, és először a vörösek válnak érzékelhetővé számukra). Nagyon aranyos tud lenni, ahogy hosszú percekre elmélyednek a koncentrikus körök vagy a négyzetek világában. Tervezem, hogy később egy komplett olvasósarkot is kialakítok majd neki a polcon kívül párnákkal, plédekkel, amolyan kuckószerűen.

De ugyanígy készülök már arra is, amikor az életünk különböző területein önállóságot kell majd neki engednem. A Montessor-módszer szerint ugyanis mindenre képes a gyermek, amiben hagyjuk kibontakozni, és amihez korának és képességeinek megfelelő eszközöket biztosítunk, és kellő időt hagyunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de biztos vagyok benne, hogy sokszor nagyon nehéz lesz megállnom, hogy ne javítsam ki, vagy ne csináljak meg helyette egy-egy dolgot. Ne öntsek például vizet helyette, ha ezt ő is meg tudja csinálni, még ha lassabban is – ehhez persze számára megfelelő méretű kancsó is kell. Abból is tanul ugyanis, ha véletlenül kiönti, sőt azt is megtanulja, hogyan hozza helyre a hibát. Viszont, minket nem így neveltek és ezzel nincs is semmi baj, csak ezeket az „ösztönöket” nehéz lesz megállni és hagyni, hogy a gyermekünk is önállósodjon.

Már egy egészen pici gyermek is meg tud ágyazni magának, ha az ágya alacsony, ún. floor bed. De egész biztosan önuralom kell majd ahhoz is, hogy ne ágyazzak be helyette vagy ne igazítsam ki az ő munkáját. De akár a konyhai teendőkbe is be lehet vonni a már biztos lábakon állni tudó gyereket. Ehhez is létezik megfelelő eszköz: egy olyan speciális konyhai fellépő, amivel eléri a konyhapultot, de nem esik le róla (erre is van könnyen kivitelezhető IKEA hack). Sőt, babakés is van, amivel például a zöldségek darabolásában tud segíteni az apróság anélkül, hogy meg tudná vágni magát. Mindezeknek biztosításához rengeteg türelem szükségeltetik majd, ebben biztos vagyok. De hiszek abban, ami a Montessori-nevelés sajátja is, hogy ha megtiszteljük azzal a gyereket már egészen kicsiként is, hogy bízunk benne, és teret engedünk neki, magabiztosabb, érzelmileg stabilabb felnőtt lesz az élet minden területén.

Felmerült persze bennem is a kérdés, nem lesz-e túlontúl makacs, öntörvényű, vagy szófogadatlan, ha mindent megengedünk neki. De fontos tisztázni, hogy valójában csak olyan dolgokat végez el önállóan, amiket egyébként is meg kell tanulnia: elpakolni maga után, felöltözni, kiválasztani mit olvasson, és effélék. Mi csak a megfelelő eszközöket és a támogató légkört biztosítjuk hozzá, hogy tudja, hibázni lehet és szabad is, mert van lehetősége kijavítani, és a hibáiból tanulni.