Tudtad? – Környezetszennyezés közvetett módon: textilipar

Ha a környezetszennyezésre gondolunk, a legtöbb embernek a szemetelés, a felesleges dolgok vásárlása, a műanyag, valamint a víz- és árampazarlás jut eszébe. De kimerülne ennyiben a dolog? A környezetszennyezés csak a Föld florájára és faunájára korlátozódik, vagy közvetlenül az emberekre is? Tudtad? című cikksorozatunk lerántja a leplet a körülöttünk zajló, meghúzódni próbáló problémákról, amik nem kapnak elég figyelmet sem a köz- sem a magánmédiában, mert ezen esetleges termékek kiküszöbölése az életünkből rettentő nagy figyelmet és elhatározottságot igényelne, valamint a komfortzónánkból való kilépésre is nagyban bátorítana. Rengeteg tévhit, hiedelem veszi körül többek között a textilipart is, ezért reméljük, ezzel a cikkel kicsit sikerül rendet rakni a hazugságok hálójából.

Divat: az egyik legnagyobb környezetszennyező

A fast-fashion kategóriájába azon nagyvállalatok üzletei tartoznak, melyek azért jöttek létre, hogy a legnagyobb márkák trendjeit lemásolva, elérhető áron juttathassák el ruhaneműiket a vásárlókhoz. Céljuk, hogy minél több ruhát, minél kevesebb idő alatt készítsenek el. A felszínen ez talán jól is hangozhat, ám környezetszennyezési tendenciái miatt már kevésbé tűnhet vonzónak. 

Egy, az Európai Parlament által végzett kutatás szerint a globális textil- és ruhaipar 2015-ben a ruházati cikkek gyártás során összesen 79 milliárd m³ vizet használt fel, egyetlen póló gyártásához pedig 2700 liter vizet – ebből egy ember 2,5 évig juthatna ivóvízhez. Mindemellett a textilgyártás a termékek festéséből és elkészítéséből adódóan a globális vízszennyezés mintegy 20%-áért felelős. Becslések szerint éves szinten így 0,5 millió tonna mikroműanyag kerül az óceánokba, ami a környezetbe juttatott elsődleges mikroműanyagok 35%-át teszi ki. Már egyetlen mosás során is nagyjából 700 000 mikroműanyag szálat szabadíthatunk fel, amik később bekerülhetnek az élelmiszeriparba is.  Becslések szerint pedig a divatipar felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért, ami több, mint a nemzeti repülő-és hajójáratoké együttesen. Továbbá ahelyett, hogy az emberek eladományoznák kinőtt ruháikat, kidobják őket – az európaiak átlagosan közel 26 kilogrammot vásárolnak, és körülbelül 11 kilogrammtól szabadulnak meg. Ugyan a használtruhák exportálhatók az EU-n kívülre, 87%-ukat elégetik vagy hulladéklerakóba helyezik. Sajnos világszerte a ruhák csupán 1%-át hasznosítják újra. 

textilipar
UPTOSTYLE 6

Gyapot és a kényszermunka 

A világ gyapottermelésének 20%-át Kína teszi ki, a Kínában előállított pamut körülbelül 85%-a pedig Hszincsiang tartományból származik. Nagyjából 2,6 millióra teszik azon emberek számát, akik Kína ennek tartományában úgynevezett államilag támogatott közmunka programban, valójában pedig kényszermunka táborokban dolgoznak – tette közzé a Tudatos Vásárló egyik cikkükben.

A gyárakban dolgozó munkásokat többek között erőszakos elhurcolással és üldözéssel fogják be. A kínai kormány ezeket természetesen mind tagadja, arra hivatkozva, hogy a szegénység csökkenése miatt van szükségük a többlet munkaerőre. Az állam az elhurcoltak családjainak óvodákat, idősotthonokat és van, hogy akár földeket is ígér kárpótlás gyanánt. Miután a dolgozókat kihelyezik a gyárak egyikébe, nagyon gyakran nem kerülnek kifizetésre, vagy jóval kevesebbet kapnak az ígértnél. Általában a minimálbérnél sokkal kevesebbet fizetnek ki, és van, hogy ezekből még le is vonnak. Néhány áldozat arról is beszámolt, hogy munkáltatója kötelezte a saját lakhatásának kifizetésére. A munkásokat mindemellett a közösségi média különböző oldalain árulják, arra figyelmeztetve a vásárolni kívánó vállalatokat, hogy csakis a “vasfegyelem” megtartásával tudnak majd tökéletes munkaerőt biztosítani. A kényszermunka mellett évek óta államosítja a hszincsiangi kormány az őslakos kistermelők és önellátó gazdák földjeit – a kisajátítás után az embereknek se földje, se elegendő bevétele nem marad, így nagyobb eséllyel fogadják el a “lehetőséget”, hogy a gyapotgyárakban dolgozzanak.

Hazai márkák

Nanushka, Touch Me Not, Daalarna – ezeket a hazai brandeket kérdezte a Tudatos Vásárló az etikus működésről.

Baldaszti Péter, a Nanushka társtulajdonosa arról adott hírt, hogy 2018 májusában csatlakoztak a Ellen MacArthur Alapítványhoz. Céljuk ezzel egy olyan, új alapokon nyugvó piaci modell csatlakozásába, amely megújuló és újrahasznosított divatcikkeket készít. Mindemellett GOTS-pamuttal is dolgoznak, ami annyit tesz, hogy a textilek alapanyagai megfelelően ellenőrzött termesztésből származnak, valamint kiemelt figyelmetet kapnak az egyéb feltételek is: ökológiai, környezetvédelmi, illetve társadalmi előírások maximális betartására törekednek.

A 2015-ben alakult Touch Me Not márka alapítói – Bilau Dea és Sáhó András – szintén kitart a GOTS-minősítésű textilek mellett, valamint a divatcikkeket is mind maguk készítik, van, hogy akár napi 15 órában is.

Benes Anita, a Daalarna brand létrehozója aktív résztvevője a Fashion Revolution világkapánynak, melynek lényege, hogy a márkák mutassák meg, kik is készítik a ruhákat. Ha a textilek fenntarthatóságára, etikusságára kisebb hangsúlyt is fektet, a dolgozók munkakörülményei kárpótolják azt. Pár éve egy okosépület ad munkahelyet a vállalkozónak és dolgozóinak – a ház folyamatosan figyeli az oxigénszintet, a világítás környezetbarát és szemkímélő, valamint a varrógépek korszerűek és könnyű velük dolgozni. 

környezetszennyezés

Az etikus, fenntartható és környezetszennyezés nélküli textilipar a sok statisztika ellenére is a homályba vész. Kevés egységes és igazán megbízható szervezet létezik, ami ki tudná zárni a bárminemű környezetszennyezést vagy a munkások jogainak nem betartását. A legkönnyebb dolog, amit tehetsz az az, ha odafigyelsz és mértékkel vásárolsz, ha többször látogatod a turkálókat és ha felszólalsz az igazságtalanság és a felesleges szennyezés ellen.