Az igazság a zero-waste életmódról: A jó, a rossz és a csúf szemeteskosár

Biztosan láttad már azokat a rendkívül imponáló, zero-waste fotókat, amiken egy ember pózol egész éves szemete mellett, ami egy aprócska, mindössze fél literes befőttes üvegbe van belegyömöszölve. Nos, az egyik ilyen ember én lennék.

Sosem gondoltam volna, hogy úttörője leszek a zero-waste nevezetű, extrémnek tűnő életmódnak, amelynek lényege a termelt hulladék gyakorlatilag teljes kiszorítása a mindennapokból. Ha valaki régebben azt mondta volna nekem, hogy környezetvédő leszek, nagy valószínűséggel az arcába nevettem volna, hiszen olyan háztartásban nőttem fel, ahol a fenntarthatóság egyáltalán nem élvezett prioritást. Igazából az egyetem előtt az újrahasznosítás fogalmát sem ismertem, és amikor végre megtudtam, hogy létezik ilyen, az őszintét megvallva, nem nagyon izgatott.

De aztán úgy tíz évvel ezelőtt, még mindig az egyetemen, egy mellráknak kinéző daganattal diagnosztizáltak, és a hormonháztartásom katasztrofális állapotban volt – főként az ösztrogén-szintem táncolt elképesztő magasságokban. Szörnyen megrémültem. Elkezdtem utánajárni annak, hogyan hozhatnám egyensúlyba hormonháztartásomat, és a dolgok, amiket találtam, mélységes aggodalommal töltöttek el. A történések előtt azt gondoltam (helytelenül), hogy az áruházak minden egyes polcra helyezett terméke fogyasztásra, használatra biztonságos. Nos, mint kiderült, sok, nagyon sok mindennapos háztartási termék tartalmaz például olyan anyagokat, melyek megzavarják a szervezet endokrin rendszerének működését, zavart keltve ezzel a hormonháztartásban.

zero waste
zero waste

Apró lépéseket téve indultam el az egészség és a zero-waste útján. Messziről elkerültem mondjuk az egyszer használatos műanyagokat (BPA!), mint a kávéspoharakat vagy a vizes palackokat, valamint a tisztítószereket is saját magamnak kezdtem el kotyvasztani – ki gondolta volna, hogy a fele-fele arányban kikevert víz és ecet képes a legmakacsabb szennyeződésekkel is felvenni a harcot?

A figyelmemet aztán az étrendem felé fordítottam. Abban az időben mogyorókrémes palacsintán, mályvacukron és édesített teán éltem. Miután alaposan fontolóra vettem az étkezési szokásaimat, no és persze pénztárcám méretét, a teljes értékű (feldolgozatlan) növényi ételek felé fordultam. Beiktattam mindennapjaimba továbbá a termelői piac rendszeres látogatását, részben azért is, mert olcsóbb volt, mint a helyi élelmiszerboltok. Sokszor maguktól a gazdáktól kapott receptek alapján készítettem el az ételeket.

2014-ben a mostani férjem kérésére Pennsylvaniából Kaliforniába költöztem. A kirakós darabjai itt álltak össze: életmódom fentebb említett módosításai nem csak nekem tesznek jót, de a bolygónak is. Láttam San Francisco szemétügyi problémáit, és életemben először megláttam az összefüggést a szokásaim és a környezetre gyakorolt hatásuk között, mint mondjuk azt, hogy több mint 8 millió tonnányi műanyagot zúdítunk óceánjainkba minden egyes évben, ami félelmetes mennyiség.

Az zero-waste életmód, mellyel a bolygót segítettem, saját egészségemet gondoztam és még pénzt is spóroltam, hamarosan magába szippantott. Az az egy házi készítésű tisztítószer más otthon elkészített termékekhez vezetett: dezodorhoz, fogkrémhez, ajakbalzsamhoz, rózsaszirmos arcvízhez. Ráeszméltem, hogy legyen szó bármiről életünk bármely területén, mindig van egy fenntarthatóbb mód. Ha odavagy a koncertekért, keress olyan arénákat, amelyeknek napenergia biztosít áramot, vagy olyanokat, amik LED fényekkel vannak felszerelve. Ja és persze vidd magaddal az alumínium poharadat! Aztán, ha élsz-halsz a sminkekért és a szépségápolás a mindened, vásárolj olyan termékeket, amelyeknek csomagolása újrahasznosítható vagy komposztálható – bár a legjobb az, ha egyáltalán nincs becsomagolva. És ha imádsz a konyhában sürögni-forogni, válts egy növényközpontú étrendre, egyél helyi termékeket és támogasd azokat a gazdákat, akik regeneratív földművelési technikákat alkalmaznak.

A zero-waste életmódra váltáskor a legnagyobb kihívást a divat iránti szerelmem újra átgondolása jelentette. Fogalmazzunk úgy, hogy a ruhavásárlás függőséget tud okozni – a ruhásszekrényem dugig volt tömve mindenféle holmival. Egyszer az egyik szaktársam megkért arra, hogy számoljam meg, mennyi ruhadarabbal rendelkezem. Nos, a végeredmény kétszáz fölött volt. A ruhák iránti rajongásom teljességgel fenntarthatatlannak bizonyult, ha pedig nagyobb skálán nézzük a dolgokat, maga a ruhaipar bolygónk egyik rémálma. Az EPA felmérése szerint 2017-ben 11.2 millió tonnányi textil (melynek túlnyomó többsége ruha) végezte a szeméttelepeken. Eme gigászi méreteket öltő pazarlásnak a fast fashion, a rendkívül gyorsan változó divat a fő kiváltója.

zero-waste
zero waste

A legklasszabb ötlet, amivel előrukkoltam, az a harminc napos ‘ruhavásárlási tilalom’ beiktatása volt. Rájöttem, hogy amint tér- és időbeli távolság (akár csak néhány nap) adódik köztem és az általam olyannyira kívánt tárgyak között, képes leszek jobban rálátni arra, vajon ténylegesen ad-e majd hozzá az életemhez bármi értékeset a szóban forgó valami, vagy pedig az adománydobozban köt ki az év végén.

Aztán újra meg kellett fontolnom a poliészterhez fűződő viszonyomat. Ez a fajta műanyag egy kutatás szerint minden egyes mosáskor csaknem 700.000 mikroműanyag-részecskét bocsát ki a vízrendszerekbe.

Ne aggódj, nem muszáj kiürítened a ruhásszekrényedet ahhoz, hogy fenntartható módon öltözködj. Tavaly újfent megszámoltam, hány ruhadarabom van (a zoknikat, fehérneműket, pizsamákat és edzős szetteket leszámítva). A végeredmény kb. száznegyven lett. Igen, gyakorolnom kell még, hogyan is varázsoljam kevesebb ruhával és megfelelő párosításokkal sokoldalúbbá a készletemet, de azt kell hogy mondjam, igazán büszke vagyok az eddig megtett utamra. A fókuszpontban az egyensúly áll: ruhacikkeim nagy része fenntartható dizájnerektől jött, ezeket dobom fel egy pár trend ihlette darabbal vintage üzletekből.

Ami nagyszerű a divatban, az az, hogy ciklikus, tehát bátran veszek ruhákat, amiket olyan trendek inspiráltak, amik valószínű, hogy több ideig tartanak majd, és hanyagolom a szuper-niche trendeket, mint amilyen például a ’18 nyarán, egy leheletnyi ideig elképesztően divatos aprócska napszemüveg volt. A szintén 2018-as fringe trend viszont magával ragadott. Amikor találtam egy vintage fringe bőrdzsekit, amit mintha nekem készítettek volna, muszáj volt beadnom a derekamat. Szerintem ez a trend pár évig még fent fog maradni, és amikor leáldoz, lesz egy király ruhadarabom, amit mindenképpen meg akarok tartani, és várok majd, hogy megint színre lépjen a fringe, hogy újból viselhessem a dzsekimet.

A trendek nem feltétlenül rosszak, de úgy gondolom, meg kell hogy találd azt a stílust, ami passzol a személyiségedhez, így a megvásárolt ruhadarabokra nem fogsz ráunni, hanem állandó készleted részévé teszed majd azokat. Divatosak mostanság a ruhakölcsönző üzletek is, ami remek lehetőség arra, hogy újabb trendeket próbáljunk ki úgy, hogy közben zero-waste mód a környezetünkre is figyelünk.

Sok időmbe tellett, hogy saját ruhásszekrényem főnöke legyek, és még mindig nem vagyok tökéletes, viszont úgy vélem, hogy többek között ez az a dolog, ami olyan menő a fenntartható, zero-waste életmódban. Nincs olyan, hogy tökéletes. Lehetetlenség nem hagyni nyomokat a földön, hiszen minden döntés ilyen vagy olyan hatással bír, azonban az, hogy milyen döntéseket hozunk nap mint nap, az rajtunk múlik.

zero waste
UPTOSTYLE 6

Sok ideig úgy gondoltam, csakis egyféle környezetvédő, zero-waste személyiség (a sztereotipikus kendert hordó, mindenhova biciklivel utazó hippi) létezik, de idővel világossá vált számomra, hogy Földünknek arra van szüksége, hogy mindannyian olyan fenntarthatóan éljünk, amennyire csak tőlünk telik. Végső soron a zero-waste életmód sokkal több annál, mint hogy mekkora befőttes üvegbe tudnánk beletuszkolni a szemetünket. Inkább egy minimalista, visszafogott életmódot jelent, azt, hogy semmi se vesszen kárba, azt, hogy újra és újrahasználunk mindent, amit csak lehet. Azt, hogy megjavítjuk, ami elromlott, ahelyett, hogy elhajítanánk és újat vennénk helyette, azt, hogy csakis annyit használunk és fogyasztunk, amennyire szükségünk van, és azt, hogy tisztában vagyunk azzal, mi honnan jön és hová megy. Ez a felfogásmód szerel fel tisztánlátással azzal kapcsolatban, mi a szükségtelen és mi a ténylegesen fontos.

Összegezve: fantasztikus ez az életmód.

Forrás: itt

Fordította: Bánfi Loretta