Hungarian Girlbosses – Puskás Nóri és a gasztro fotózás titkai
Márciusi Hungarian GirlBossunk Puskás Nóra, gasztrofotós. Nóri három éve fotóz gusztusosabbnál gusztusosabb ételeket, egyre nagyobb sikerrel, ráadásul olyan szeretettel beszél munkájáról és az ételekről, amilyet ritkán hallani.
Talán nem is tudod, de biztosan találkoztál már munkáival online felületeken és nyomtatott sajtóban egyaránt. Olyan éttermekkel dolgozik együtt mint a Két Szerecsen Bisztró és Kávéház, az Artizán pékség, a Hummusbar, a Padthai Wokbar és még megannyi fantasztikus hely Budapesten.
Nórit elkísértük egy gasztro fotózásra, és közben a sikereiről, az ide vezető útjáról illetve arról kérdeztük, hogy mennyire nehéz manapság helytállni egy ilyen szakmában.
Honnan jött számodra a fotózás ötlete? Mindig tudtad hogy fotós akarsz lenni?
Nem az az ember vagyok, aki már gyerekkorában tudta volna, hogy mivel akar foglalkozni. Későn érő típus vagyok, nagyon könnyen hat rám a környezetem, illetve a társadalmi elvárások. Amikor pályát kellett választanom, mindenki marketinges akart lenni, gondoltam akkor elmegyek én is marketing szakra. Elkezdtem a sulit, aztán abbahagytam, nehezen találtam meg hogy mit is szeretnék csinálni.
Meghatározó állomás volt az életemben az ACG reklámügynökség, ahol PR-osként dolgoztam. Itt az egyik feladatom az volt, hogy sajtótájékoztatókat kellett szerveznem, aztán valahogy úgy adódott, hogy a céges kamera az én kezembe került egy rendezvényen és ettől kezdve egyre többet fotóztam. Persze volt hozzá affinitásom, nem sokkal később már vettem egy saját gépet is, és elkezdtem aktívan fotózni. Nagyon sok ingyen munkám volt, amik során rájöttem, hogy nagyon élvezem ezt a fajta kihívást.
Mivel pozitívak voltak a visszajelzések is, úgy döntöttem, hogy elkezdek komolyabban foglalkozni ezzel a területtel. Eközben a munkahelyemen változások történtek, döntést kellett hoznom hogy hol folytatom, és úgy döntöttem inkább a fotózást választom. Persze az elején nagy volt a bizonytalanság, de egyre több pici ügyfelet szereztem, miközben arra törekedtem, hogy bővítsem a referenciámat. Barátokat kértem meg hogy süssenek, főzzenek és megörökítettem.
Sokféle munkát vállaltam, hosteleknek fotóztam, portrékat készítettem, sőt még bölcsődés fotózáson is dolgoztam. Három éve találkoztam Varga Sárival, a Socially gasztroügynökség alapítójával, akivel ma már sok közös ügyfelünk van, mint például a Hummusbar, a Meat Boutique és a Princess Bakery and Bistro. Először a padthai wokbar képein dolgoztunk együtt, ez alapozta meg a hosszú távú együttműködést.
Milyen típusú munkáid vannak? Hogyan zajlik egy-egy fotózás?
Kétféle típusú ügyfelem van: a vendéglátóhelyek, illetve a multik. Utóbbiknak általában kampányfotókra, illetve receptkönyvhöz való képekre van szüksége, a vendéglátóhelyek közül pedig olyan éttermekkel dolgozom (mint például a Két Szerecsen Kávéház vagy a Meat Boutique), ahol minden héten egy adott napon, adott időpontban a heti menühöz készítek képeket. Miután megvannak a fotók, megkóstoljuk, megbeszéljük a tálalást is, mert fontos hogy a séf ugyanolyan szépen, illetve hatékonyan tudja elkészíteni a tálalást, mint ahogy az a fotókon is szerepelt, hiszen így nem csalódik a vendég.
Dolgozom még a Princess Bakery-vel is, akiknek havi rendszerességgel készítek képeket az újabb és újabb termékeikről, mood fotókat csinálunk az ételekről, italokról. Emellett az én fotóimat láthatjátok a padthai wokbar és a Hummusbar social media felületein is; nekik szintén főleg mood fotókat és aktuális termék képeket csinálok.
Hogyan néz ki egy heted? Minden nap van fotózásod?
Nem, nincs előre beosztva minden hetem, de kb heti 4 napot dolgozom. Kellenek “szabad” napok, hiszen ekkor dolgozom fel a már elkészített nyers képeket, de a hétvégéimet igyekszem szabadon hagyni. (Persze ha egy nagyobb projektre kapok felkérést, nem fogok nemet mondani hétvégén sem.) Illetve 90 százalékban természetes fénnyel dolgozom, így a munkákat is igyekszem úgy intézni, hogy naplemente előtt kész legyünk vele.
Ezeket az ételeket utána megeheted?
*nagyot mosolyog, és bólogat* Ahogyan az éttermekben a pincéreknek is végig kell kóstolni az ételeket, hogy ajánlani tudják, hasonlóképp fontos ez nekem is. Van, ahol csak egy-két villányit kóstolunk, van ahol utána az egész tál ételt megesszük, de persze volt már olyan ügyfelem is, akiknél a fotózás után egy pillanat alatt vitték is vissza az ételt.
Természetesen semmiféle elvárás nincs részemről ezen a téren, sőt, sokszor zavarbaejtő, ha folyton kínálnak valami finomsággal, de ez is sokat elárul a helyek hozzáállásáról.
Milyen ételeket szeretsz a legjobban fotózni?
Főleg a street food az erősségem, fine dinig-ot nem szeretek annyira fotózni, ott túl sok a szabály, túl rideg nekem. A street food sokkal lazább, szaftos, van benne valami kis „piszkosság”, nincsenek szabályok, úgy fog kinézni a képen ahogy valójában is.
Kiktől tanultad az ételfotózást?
Magát az ételfotózást főleg önerőből, de a technikai részében sok segítséget kaptam Láng Petitől (leginkább a technikai eszközök – gépek, objektívek – tekintetében), és Jaksa Bálint is hozzátett a tudásom megalapozásához. Aztán persze jöttem én, de az eredeti gondolkodásmódot, hozzáállást tőlük tanultam.
Milyen akadályokba ütközhetsz egy ételfotózásnál?
Számomra az egyik legnagyobb akadály, ha nincsen elegendő fény, vagy nem olyan a környezet, amiben jól lehet fotózni. Nem elég hogy az étel jól nézzen ki, kell hozzá egy jó közeg, színvilág, környezet, hogy még gusztusosabb legyen. Sok múlik a séfen is, illetve hogy milyen ételről van szó.
A magyaros ételek például nagyon nehezek, mert sokszor nem néznek ki olyan jól, mint amennyire finomak. Ilyenkor jönnek a food stylistok, akik az ételeket szétvágják, díszítik, ráteszik egy kanálra stb. Ezektől az aprónak tűnő dolgoktól sokkal gusztusosabb lesz az étel.
És mit csinálsz, ha valami nagyon nem esztétikus étellel kell megküzdened?
Kezeket használok, belevágok az ételbe, illetve inkább közeli, makro fotókat készítek, ahol látszik az étel textúrája.
Mit gondolsz az Instagramról?
Szerintem nagyon hasznos platform. Nekem nincs honlapom, de az Instagram oldalamat folyamatosan frissítem, mondhatni ez a portfólióm. Emellett inspirációs forrásnak sem utolsó, szóval szerintem nagyon pozitív, hogy a gasztronómiában is ilyen sokan használják.
Persze vannak árnyoldalai is: ma már egyre jobb minőségű fotókat csinálnak a telefonok és ezáltal kisebb erőfeszítéssel is lehet jobb képeket csinálni. Emiatt kicsit háttérbe húzódik az igazi fotográfia, de szerencsére azok, akiknek fontos a szakértelem, meg tudják válogatni kire bíznak rá egy-egy munkát, és inkább a minőségi végeredményt kínáló, profi fotósokra voksolnak.
Mennyire nehéz helytállni, érvényesülni ebben a szakmában?
Nehéz, mert az emberek egyre inkább sajnálnak költeni fotózásokra. Azáltal hogy a social media világában élünk, a piac megköveteli, hogy igényes képeket tegyünk ki akár online felületekre, akár a nyomtatott sajtóban.
Régebben ezt csak printben követelték meg, de most már a Facebook, Instagram feedjei mellett már a storykban is kell gondolkozni. Emiatt egyre gyakrabban kell fotózni, minél inkább pörgetni, frissíteni kell a képeket, ez pedig gyakori fotózást igényel, ami nem olcsó.
Ekkor jön az, hogy elkezdenek más, alternatív megoldásokat keresni, olcsóbb, nem profi fotósokat és nem törődnek vele, hogy milyen a végeredmény. Nagyon sok étteremben van, hogy a pincér is egy lelkes kezdő fotós, van egy kamerája, így inkább őt kérik meg hogy készítsen pár képet. Szóval sokszor megoldják házon belül, hiszen ez sokkal költséghatékonyabb, és a mai technológia mellett úgy gondolják, hogy a legújabb telefon már elég a vonzó végeredményhez.
Szerinted kiket érdemes követni ebben a témában? Ki az aki számodra is példamutató gasztrofotós?
Érdemes követni hello_garlic Pankát, illetve Filep Kata munkásságát, nekem ők a kedvenc itthoni foodstylistjaim. Az itthoni gasztrofotósok közül Erdőháti Áron, Glódi Balázs képei inspirálók számomra.
