Húsvéti hagyományok, amelyeket el kellene töröljünk (minden nő érdekében)
Közeledik a húsvét, amely főképp a keresztény világ országaiban ünnepelt. Annak ellenére, hogy számos jó dolog köthető ehhez az ünnepi időszakhoz, beleértve azt ahogyan az ünneplés összehozza a családokat és a keresztény közösség tagjai örvendeznek szívükben, meg a számtalan nagyszerű szokást, amelyek között azért van egy-két olyan, amely az első percben sem kellett volna meglássa a napvilágot. De mivel a múlton már nem tudunk változtatni, lehet, hogy eljött az idő a jövőbe nézni és átértékelni a hagyományok helyét modern társadalmunkban.
Szlovákia és egy dolog a sok közül, amin rögtön változtatni kellene
Mivelhogy nem beszélhetek az egész világ nevében és nem részletezhetem más régiók hagyományairól alkotott nézeteim, mindenképpen beszélhetek anyaországomról és egy hagyományról, amelyet kicsúszott a kezünk közül és erre nincs egyszerűen mentség.
A húsvéti misén való részvétel, a lányok locsolása (általában taszító illatú) kölnivel, nehogy elhervadjanak, a vasárnapi családi ebéd és a közös ünneplés mellett van egy hagyomány, amelyet el kellett volna törölni vagy jobban mondva, sohase ki sem találni.
De mégis kitalálták ezt a szokást, ami a következőképpen szól: a lányokat és a nőket fűzfaágakból összefont korbáccsal vesszőzik meg húsvéthétfőn, vagy más néven vízbevető hétfőn, és még hozzátartozik, hogy hideg vizet öntenek rájuk. Ez a hagyomány nemcsak sokak által ismert, de még biztatásra és befogadó földre is talált.
Élénken emlékszem kislány önmagamra, aki húsvéthétfőn otthon bujkált azt tettetve, hogy „családot látogat” egy másik városban azért, hogy legyen megússza. És ezen a ponton kezd igazán bonyolodni a dolog.
Ne rejtsük el lányainkat, tanítsuk fiainkat!
A menekülési stratégiák értelmi szerzője legtöbbször nem is én voltam. Édesanyám ötlete volt, hogy ezzel minket és magát is megóvja. Szomorú, hogy valamikor kedveltem ezt a szokást, mert óvodás koromban arra tanítottak, hogy ez egy szép hagyomány és élnem kell a lehetőséggel, hogy részese lehetek.
Csak amikor már idősebb lettem, árulta el édesanyám, hogy nem ért egyet ezzel a hagyománnyal. Sajnos az összes téves indokból, de legalább én és a lánytestvérem meg voltunk kímélve ettől a rettenetes szokástól. Az indokot tévesként neveztem meg, mert akárcsak a barátaimat akikkel beszéltem erről, édesanyámat sem a „verés” része bántotta. Nem szerette a víztől ázott fél nappalit felmosni és vendégül látni 10 olyan fiút, akivel egyébként még életében nem találkozott, akik ételt, alkoholt kértek és a bátrabbak akár pénz kunyerálásáig is elmerészkedtek.
Hát igen, egy újabb csodálatos nap egy nő életében. Megvesszőznek és még a tiszteleteddel is ki kell tűntednek őket egy őstörténeti hagyomány kedvéért. Annyira képtelenség ezt átélni, mint amennyire képtelenségnek hangzik. A probléma fő oka pedig az, hogy egyfolytában azt sulykolják belénk, hogy ezzel minden rendben van.
Miért nem közölték velem, hogy nem muszáj részt vennem? Hogy nem kötelességem? Az egyetlen dolog, amit ezzel a hagyománnyal elérünk az az, hogy támogatjuk a nők elleni erőszakot és azt véssük minden férfi fejébe, hogy az erőszakos viselkedés nemcsak, hogy megengedett, de élvezetes is lehet? Nem tudom.
Talán mindez azért történt így, mert édesanyámat nem világosították fel, ahogy azelőtt az ő édesanyját sem és így tovább. Vagy talán azért, mert egy átlagos férfi reakciója, ha ellenállnak neki akármilyen helyzetben, a sértődés, harag és önsajnálat.
Mert nem neveltek minden férfit úgy mint nagyapám, hogy a nő megütése, akármelyik szokás vagy kultúra mögé szeretnél megbújni, egyszerűen nem helyes és elfogadhatatlan.
Emlékeimben úgy maradt meg, hogy ahányszor azt válaszoltam, hogy „Nem akarok részt venni”, az általános reakció nagyrészt „Ez gorombaság”, „ Ez nem fair” volt vagy a legrosszabb esetben rámerőltették akár ínyemre volt, akár nem. Senkit sem érdekelt az igazságtalanság, amit elszenvedtem, senki sem kérdezte meg, hogy meggyalázva érzem-e magam és senki sem látta hibásnak magát abban, hogy fiait a nőket megverni küldi.
Sokan mondhatják azt neked, hogy a hagyomány állítólag ártalmatlan, ez csak egy „könnyű vesszőzés”, hogy erősítsék a nők szépségét, egy kis víz, amivel meglocsolnak, hogy a következő húsvétig egészséges maradj.
Változtassunk a narratíván
Miért nem neveled fiaid arra, hogy bármi történjék is mondják azt a nőknek, hogy szépek anélkül, hogy jéghideg vizzel öntenék szembe őket, ami egyébként is szükségtelen. Továbbá, miért nem tanítjuk meg őket arra, hogy nincs olyan hagyomány vagy kultúra vagy szituáció, amely elég ürügy lenne arra, hogy valaha is erőszakosan viselkedjünk valakivel szemben? Vagy közöljük velük, hogy attól, mert még valami tradíciónak számít és több generáción át tovább lett adva, nem bélyegezhető meg jó vagy rosszként, és mindig lesz esélyünk az életünkből valamit jó irányba változtatni?
Ehelyett, elrejtjük lányainkat, megmondjuk nekik mit viseljenek, mi a helyes, figyelmeztetjük őket, hogy ne járjanak kint egyedül sötétedés után, ne feleseljenek vissza senkinek és azt hangoztatjuk, hogy legyenek csendesek és csak menjenek tovább, ne legy viselkedjenek illetlenül vagy ne ragaszkodjunk nézeteikhez. Legyél bárki, csak az nem, aki lenni szeretnél…
A csendben maradásban van valami szándékosan rossz. Nem változtat semmin. Úgyhogy, tanítsd lányaidat arra, hogy hallatsák hangjukat, amikor igazságtalanságot éreznek vagy látnak. Mondd azt nekik, hogy joguk van azok lenni, aki szeretnének és bármiről lehet saját véleményük.
…és ezenkívül
Tanítsd meg fiaid, hogy legyenek kedvesek, álljanak ki amellett, ami helyes, ne féljenek különbözni másoktól vagy másképpen cselekedni mint ahogyan azt a társadalom megköveteli. Ők is megérdemlik, hogy azok legyenek, akik szeretnének lenni. Hangoztassuk, hogy legyünk egymással kedvesek. Mert ha a kedvesség hiányzik, nem tudom milyen világot hagyunk lányainkra és fiainkra.
És még egy dolog. Azok a nők, akik élvezik ezt a szokást vagy nem látnak benne semmi rosszat, nem nevezhetőek furcsának. A nők folyamatosan azt hallják, hogy engedelmeskedjenek, tegyenek eleget a helyzetnek és ne legyenek gorombák, ne hallatassák hangjukat. Szembe mennek akaratukkal és értékeikkel csak azért, mert a világot, amibe élnek más elképzelések mozgatják.
Ezért következő alkalommal, amikor olyan nővel találkozol, aki nem látja, hogy valami helytelen dolog történik, ne sértsd meg és semmiképpen se erőltesd rá véleménye megváltoztatását, mert ez szó szerint az, amin egész életében átment.
Beszélj vele, próbáld megérteni a helyzetét, saját meggyőződését és ha segítséget kér, nyújtsd segítő kezed. De a legfontosabb, hogy tartsd tiszteletben véleményét! Joga van rá, hogy saját véleménye legyen és hogy kifejezésre hozza bármilyen módon is szeretné.
